Flóra születésnapja

Éppen egy évvel ezelőtt éjfél után néhány perccel megszületett a kislányom, és bennem is megszületett az Anya. 

Szép, napsütéses napra ébredtünk 2012. márc. 19-én, szebbre, mint a mai nap volt. Már reggel 9-kor éreztem, hogy valami történik a testemben, s egy óra múlva már szabályos 5 percenként végigsöpört rajtam valami elementáris érzés. Nem szívesen nevezem fájásoknak, mert összetett érzésről van szó: borsózik a hát, lúdbőrös a test, elakad a lélegzet, elönti a testet az Érzés, ami zavarba ejtő módon hosszabb-rövidebb időszakokban a szerelmi gyönyörre is hasonlít. A fájás pedig erősödik, még akkor is, amikor arra gondol az ember, hogy ennél már nem lehet rosszabb, amikor már úgy érzi, ez már a vég, már nem bírja, nincs ereje, de még mindig keresztre feszítve lóg a semmiben, és nem tartja meg senki.

 

Flóra, aki a nevét a rómaiak Tavasz-istennőjéről kapta, a tavaszi napéjegyenlőség idején, a tavasz első napjának első perceiben született meg. Még nem volt szép, de el voltunk ragadtatva tőle, mert immár megváltoztathatatlanul és örökké a miénknek éreztük. Persze nem a miénk, csak átmenetileg bízta ránk a Jó Isten a kis lelkét és testét, hogy vigyázzunk rá, nevelgessük és vezetgessük őt, amíg szüksége van ránk.

Hihetetlennek tűnik, de egy teljes év telt már el mióta Flóra velünk van, s azóta teljesen megváltozott az életünk. Most a szoros szimbiózis, amiben eddig éltünk, lazulni látszik, és bár nagyon vártam már erre, most mégis kicsit szomorú vagyok.

A gyereknevelés nem egyszerű dolog, ezért ma este kicsit elcsendesedem, és kérem a mennyei Atyát, adjon józanságot, erőt, kitartást, bátorságot és kreativitást ehhez a nehéz feladathoz, és óvja meg a kislányunkat a veszélyektől.