Aranyköpések - avagy Flóra beszélni tanul

- Gyere, Flóra! Fürdünk.
- Nem. Büdösnek akarok maradni.

Reggeli közben:
- Anya! Ne igyál, dumázzál!

Ma reggel elmaradt az imádkozás. Flóra rögtön figyelmeztetett:
- Imádkozzunk!
Mondom, - jó, imádkozzunk! - és már kulcsolom is össze a kezemet.
- Rakjunk tüzet! - szakít félbe Flóra.
Kellett egy hökkenetnyi idő, mire rájöttem, hogy gyertyát szeretne gyújtatni velem.

Aranyköpések - avagy Flóra beszélni tanul

Este nézzük a Tv Macit, én kommentálom az eseményeket:
- Nézd! Ott van Jancsi is!
- Paprikás Jancsi! - kiáltja Flóra vidáman.

Kicsit ideges vagyok este, a konyhában teszek-veszek. Apa a számítógép előtt ül a szobában. Flóra köztünk ingázik, üzengetünk egymásnak. Apa kérdezi, mi van, anya pipa?
- Anya pipás! - mondja Flóra.

Szopizáshoz készülődünk, én bontogatom a ruhámat és kérdezem:
- Na, Flóra! Melyik cicimet kéred?
- Arra gondoltam! - mondja Flóra nagy komolyan és a jobb mellemre mutat.

Szerelemkő

Milena Agus, a fiatal szárd írónő 2007-es könyve volt a 2013-as évem egyik legjobb olvasmánya. A kötetet a könyvtárban találtam mikor a polcok között sétálva kerestem a 2013-13 szerző-13 nemzet kihíváshoz könyvet olyan nemzetiségű szerzőtől, akitől még nem olvastam. Lévén már csak egy hónapom hátra, rövid, vékonyka könyvet kerestem, így bukkantam a kötetre - és milyen jó, hogy rábukkantam!
A mágikus-realista stílus, mely alapján Marquez-hez hasonlítják, kevésbé mágikus, mint Marquez-nél, éppen ezért nekem sokkal jobban tetszik. A szürreális csak éppen annyira van jelen a történetben, hogy egy kicsit felemeljen a hétköznapiból, és elbizonytalanítson, valóban megtörténhet-e ilyesmi. Női regény, de a szó jó értelmében, szóval akár férfi is írhatta volna, mindenesetre a történet hőse egy nő, akit az unokája elbeszéléséből ismerhetünk meg. És a történet azt az örök kérdést feszegeti, hogy mi teszi boldoggá az embert, mi az, ami gyökeresen megváltoztathatja az életét: a házasság, egy betegség, utazás, szerelem, az anyává válás? Nem, nem és nem. A végén egy zseniális csavarral mutat rá, hogy egyetlen dolog van, ami képes megváltoztatni az ember életét, és mindenki másét is, aki kapcsolatba kerül az illetővel. De csitt. Ezt el kell olvasni!!!

Kötődő nevelés - meddig?

Flóra nem egyszerű eset, a szakirodalom többemberes babának nevezi az ilyen típusú csecsemőket. Már egész piciként is folyton rajtam lógott, és ez azóta sem változott (vagyis annyiban igen, hogy most már nem szó szerint a hátamra kötve lóg, hanem átvitt értelemben a nadrágszáramba csimpaszkodva nyafog nekem, ha éppen nem vele foglalkozom.) Csecsemőként több kivizsgáláson is voltunk, mert még anyukám is (aki azért nem ijed meg könnyen és három gyereket nevelt fel) azt mondta, hogy nem normális, hogy egy kisbaba ringatás, szoptatás, figyelemelterelés, altatási kísérlet ellenére ennyire sírjon. Szóval biztos, hogy nagy fájdalmai vannak. De aztán kiderült, hogy mégsem, hiszen azóta Flóra már beszélni is tud, el tudja mondani, ha fáj valamije, de nem. Most is két véglet között ingázunk; vagy felhőtlen boldogságban lubickolunk, kacagunk, Flóra ölelget és azt mondja nekem, hogy szeret (elolvadok), vagy levegőt sem véve ordít az őt ért vélt, vagy valós sérelmei miatt és még a szoptatás sem mindig tudja megvigasztalni.

Kép forrása

A kötődő nevelésnek három fontos eleme van: igény szerinti szoptatás, hordozás és együtt alvás. Ez a fajta nevelés azt jelenti, hogy az édesanya a gyermekével szoros szimbiózisban él, reagál annak minden rezdülésére, nem hagyja sírni, a stresszt a minimálisra csökkenti az életében, ez pedig kihat a gyermek további életére, személyiségének fejlődésére. Kutatások bizonyítják, hogy az ilyen gyermek és a későbbi felnőtt is optimista, nyitott, elfogadó, toleráns, jók a kapcsolatai, empatikus és pszichoszomatikus okokra visszavezethető betegségei sem lesznek, tehát egészségesebbek is a z ilyen emberek. Az irányzat hívei állítják, egy kisbabát nem lehet elkényeztetni, hiszen a csecsemőknek nem igényeik, hanem szükségleteik vannak.

Eddig szinte mániákusan igyekeztem én is, nehogy stressz, életre szóló trauma érje a gyermekemet, és ez jó is volt így, élveztem, nekem is szükségletemmé vált az együtt alvás, a  szoptatás (talán csak egy kicsit kevésbé görcsösnek kellett volna lenni). Flóra értelmi és érzelmi intelligenciája is nagyon magas (állítom én, csöppet sem elfogult anyuka :)), ezért úgy látom, megérte a sok cipelés, éjszakázás, szoptatás. De Flóra egyre okosabb és egyre ügyesebben manipulál minket, ezért néhány hónapja már fontolgatom, hogy mikor kellene visszavenni az irányítást a mi kezünkbe. Mert be kell vallanom, tegnap, vendégségben egyik legjobb barátnőmnél, E.-nál rá kellett döbbennem, hogy már régen nem én irányítok, nem is a férjem, hanem Flóra.

Egyébként nem nagy dolog , ami történt. Anyukáméknál ebédeltünk, utána Fló aludt egy csöppet, de nem eleget, így már nyűgös volt, mikor E.-hoz megérkeztünk. Kérte az ajándékát (mert mi is vittünk karácsonyi ajándékot, és ügyesen megfigyelte, hogy ilyenkor ő is kap mindig valamit), aztán rögtön parancsolta, hogy együnk. Mikor jól lakott, akkor közölte, hogy menjünk haza. Megpróbáltuk elterelni a figyelmét, és bekapcsoltuk neki a tv-t, de nem tetszett neki a műsor, így még egy fél óra nyafogás, majd egy fél óra kinti játék után kénytelenek voltunk hazajönni. Az autóban egy ideje már nem ülök hozzá hátra, most is előre ültem, aminek az lett a következménye, hogy negyed órán át üvöltött, hogy ő álmos és cicit kér, mire el tudott aludni. Flóra egyébként 21 hónapos, tehát nincsen még két éves, de a sírása már nem az az elviselhetetlen csecsemősírás, hanem egyértelmű hiszti.

Hogyan tovább? Ezt kérdeztük magunktól tegnap este a férjemmel, és jó bölcsész módjára írtam is egy részletes tervet, amit most igyekszünk betartani.

Gondok voltak az evéssel, mert a szopizgatások miatt nem mindig akkor éhezett meg, amikor mi, és sokszor nem evett rendes ételt. Ezért a szopizást január végéig leépítjük. A fogalmazásnál gondolkodtam, hogyan írjam: megpróbáljuk, igyekszünk abbahagyni... De nem. Mi vagyunk a szülők, a La Leche Liga is két éves korig ajánlja a szoptatást (azon túl nem tiltja de nem is ajánlja), és Flóra márciusban két éves lesz.

 

A másik kritikus terület a tévézés. Szeptember óta ugyanis egyre több időt töltöttünk bent a lakásban és én mindig lusta voltam este főzni, így a délelőttjeimet általában a konyhában töltöm. Rövid hisztizés után ilyenkor beadom a derekamat, és bekapcsolom Flórának a kedvenc meséjét. A tv Ranschburg szerint sem való egy 3 évesnél fiatalabb emberpalántának (pedig Ranschburg azért meglehetősen megengedően fogalmaz a mások által mindenben vétkesnek kikiáltott televízióval szemben.) Flóra szókincse egyébként rohamosan fejlődött a sok tévézés miatt, de minden más iránt elveszítette az érdeklődését. Csak együtt jó játszani, ha az nem lehet, akkor tévézni akar. Szóval megbeszéltem magammal, hogy délelőtt és délután is másfél órát játszok Flórával úgy, hogy a figyelmemet rá összpontosítom és közben nem mosogatok, teregetek, pakolok, takarítok. Ezeket egyébként eddig is próbáltuk együtt csinálni több-kevesebb sikerrel, de most ezeket félre teszem és szánok másfél órát a közös játékra is. Ebben egyébként nagy segítség a Torna-tár, a Ringató- és Kerekítő-könyvek illetve a Mackó gyógytorna is.

Úgy érzem, a kötődés köztem és Flóra között már egész életre szól. Összeszorul a szívem, mert tudom, ilyen közel sosem leszünk már egymáshoz, ha abbahagyjuk a szopizást, de azt is tudom, hogy nekem kell most keménynek lennem, hogy Flóra kedves felnőtté váljék, ne egy irányító, elkényeztetett zsarnok legyen. Tudom, lesz néhány kemény menetünk, de azt is tudom, hogy a jó dolgokért meg kell harcolni. És nincs jobb dolog, mint amikor édesanyaként büszke lehetek a gyermekemre.

Kötődő nevelés - alvás

Csak biztatásként írom azoknak, akik hasonló cipőben járnak, de még nem látják az alagút végét, hogy az alvásproblémák maguktól megoldódnak. Pontosabban fogalmazva, az, hogy egy egy évesnél fiatalabb csecsemő nem képes magától elaludni, illetve egyedül aludni pláne végigaludni az éjszakát, nem nevezhető alvásproblémának, csupán kellemetlen életkori sajátosságnak. Flóra ilyen szempontból (is) nagyon fárasztó kisbaba volt, hiszen kb. 6 hónapos koráig nem volt képes egyedül aludni, csak kendőben, aztán fél éves korában már le tudtam tenni és nagyjából 30 perc szabadidőm volt, míg felriadt, majd egy éves korától már 1-2 órát is tudott aludni, és abbahagytuk a kendőzést, háti hordozóban való alvást. A blogomon keresztül lehet leginkább látni, hogyan szabadult fel egyre több időm. Mióta másfél éves, már csak akkor riad fel, ha bemászok mellé az ágyba, és utána sokszor végigalussza az éjszakát.

A témáról van egy jó kis blog, csak sajnos ritkán frissül: http://egyuttalvas.blogspot.hu/

B. Ú. É. K. - Bízd Újra Étedet Krisztusra!

Kép forrása

Annak rendje és módja szerint elbúcsúztam a 2013-as évtől és reményekkel, tervekkel, igazi várakozással nézek az új év felé. Nem tudom, érdemes-e listákat írni és fogadalmakat tenni, hiszen tavaly is hosszú listával és sok-sok fogadalommal indítottam az évet, de az összegzés nem lett túlságosan fényes (13/5 ha lágyszívű vagyok). Mégsem mondanám, hogy elégedetlen lennék. Tele vagyok hálával, amiért ilyen szép és okos gyermekem, ilyen kedves és szorgalmas, törekvő férjem, összetartó, nagy családunk van. Hálás vagyok, hogy még mindig tudunk hinni az álmainkban, (bár nem érzem, hogy a megvalósításukhoz sokkal közelebb jutottunk volna). Hálás vagyok azért is, hogy anyagiakban sem szenvedünk hiányt, hogy már önmagamra is van időm, van könyvtár és könyvek, amelyektől embernek, legalábbis "gondolkodó nádszálnak" (Pascal) érezhetem magamat. És örülök, hogy tudok írni ide, a blogra is, emlékeket hagyva a színes ünnepeinkről és szürke hétköznapjainkról, hogy ha nehezebb idők jönnek, visszaolvasva ezeket a sorokat érezzem majd, hogy milyen jó dolgom van.

Kép forrása

December 25-én az öcsém a töki templomban tartott legátusként istentiszteletet, és az Igét a napkeleti bölcsek történetén keresztül hirdette. Isten elhangzott üzenetét azonban nem csak a karácsonyi időszakra vonatkoztathatjuk, hanem az újévi batyunkba is beletehetjük:

A napkeleti bölcsek

¹"Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe ²és kérdezősködtek: „Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.” ³Ennek hallatára Heródes király megriadt, s vele egész Jeruzsálem. ⁴Összehívta tehát a főpapokat és a nép írástudóit, és tudakozódott tőlük, hol kell a Messiásnak születnie. ⁵„Júda Betlehemében – válaszolták –, mert így jövendölt a próféta: ⁶Te Betlehem, Júda földje, egyáltalán nem vagy oly kicsi Júda nemzetségei közt, hisz belőled származik majd a vezér, aki népemnek, Izraelnek pásztora lesz.” ⁷Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcseket és pontosan megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének idejét. ⁸Aztán elküldte őket Betlehembe: „Menjetek – mondta – s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felől! Ha megtaláljátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.” ⁹Azok meghallgatták a királyt és útra keltek. S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt. ¹⁰A csillagot megpillantva nagyon megörültek. ¹¹Bementek a házba, és meglátták a gyermeket anyjával, Máriával. Leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. ¹²Mivel álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba." (Mt. 2,1-12)

Mit tanulhatunk ebből a rövid kis történetből? Pisti 4 fontos dologra hívta fel a figyelmet:

Legelőször is a bölcsek "a csillagot megpillantva nagyon megörültek". Igazi öröm, boldogság szállta meg a szívüket, mikor végre hosszú vándorlásuk vége felé közeledve megláthatták a világ megváltóját.
A Krisztussal való találkozás számunkra is öröm, főleg akkor, ha arra emlékezünk, amikor kisbabaként a mi világunkba érkezett.

Másodszor: ezek a napkeleti bölcsek, vagy királyok népük köztiszteletben álló, magas rangú személyei voltak, akik rádöbbentek arra, hogy a világ végérvényesen megváltozik Krisztus születése után. Maguk mögött hagyva ezért országukat és a biztos életet, elindultak a bizonytalan felé egy hosszú és fáradságos úton. Betlehembe érve pedig nem átallottak leborulni, keleti szokás szerint egészen a földig hajolni a csecsemő Jézus előtt.
Karácsonykor tehát nekünk is meg kell alázkodnunk a kis Jézus előtt. Az alázat nem hiányozhat a mi ünnepünkből sem!

Harmadszor pedig drága ajándékokat hoztak a Megváltónak és családjának, de nem szánalomból adták át azokat, látva a szent család szorongatott állapotát, hanem egyenesen Krisztusnak hozták messzi otthonukból, leróva előtte tiszteletüket.
Karácsonykor ezért ajándékozzuk meg mi is egymást.

Három a magyar igazság, negyedik a ráadás! A Biblia ezt írja:"más úton tértek vissza hazájukba." És bizony ez a rövid kis félmondat teljesen jelentéktelennek tűnik, mégis fontos üzenetet hordoz! Az Istennel való találkozás ugyanis teljesen megváltoztatja az ember életét, és kénytelen elgondolkodni azon, milyen úton is járt eddig. Egy kis önvizsgálat után mindig rájövünk, hogy lehet még pontosítani az irányt, ha nem is kell hátra arcot csinálni, azért lehet, hogy van ami félrevezetett minket, lehet, hogy észre sem vettük, de eltévedtünk.

Én a következő évben törekszem rá, hogy tartsam a helyes irányt, hogy Istennel és emberekkel harmóniában élhessek, hogy a feladataimat szorgosan, örömmel tudjam végezni, ne tunyuljak, ne lassuljak, ne szóródjak szét! Listát azért most is írtam a rend kedvéért, de a tavalyi év többek között arra is megtanított, hogy hónapról hónapra változhat az életünkben a feladatok fontossági sorrendje, és a listákat rugalmasan, humorral kell tudni kezelni.

Nektek pedig ismert és ismeretlen olvasóim nagyon boldog új évet kívánok!