A blog kezd átváltozni Flóra nyelvi leleményeinek emlékkönyvévé, aminek az az egyszerű oka, hogy amíg írom a szakdolgozatomat, addig tiltom magam minden egyébtől, ami többé-kevésbé sikerül is.
Egyébként sikerült szereznünk kölcsönbe egy orvosi táskát, tele színes műanyag kis vackokkal, egy sztetoszkóppal, csipesszel, szikével, ollóval, kis tálkával, kiskanállal illetve egy feltehetőleg kerítésdarabbal, ami (mivel az orvosi táskában találtuk), szintén gyógyító eszközzé vált. Ezeket még kiegészítettem egy műanyag fecskendővel és néhány zsebkendővel. Flóra remekül tud mindezzel "orvosost" játszani, és ez is megerősít abban az elképzelésemben, hogy nem kell mindenféle elemes, nyomogatható, zenélő játékot venni a kicsiknek. Nekünk is csak egy fischer price-os kis majmunk van, aminek az egyik arcát megnyomva huhuzik, illetve zenél a majom, de amelyen Flóra mindig felhúzza magát, mivel a másik arcán lévő pöttyöt nem lehet megnyomni.
Persze nem akarom azt sugallni, hogy milyen remek anya vagyok, és Flóra sem a szuper nevelésünk miatt ennyire ügyes a szerepjátékokban. Sajnos én is sokszor ültetem le a tv elé Flórát, és be kell vallanom, hogy télen nem vittem ki minden nap levegőzni, sőt, volt, hogy három nap is eltelt. Szóval tiszta szobacicák lettünk.
Mégis, próbálok jó anya lenni. Legalábbis elég jó anya, olyan, aki azért magára is gondol olykor, hogy megőrizze az egyensúlyt és ne veszítse el önmagát a szerepében, és ne is kényeztesse el annyira azt, akit a világon a legjobban szeret.
Szóval, íme a legújabb megmosolyogtató kis párbeszédek:
Együtt rajzolunk, festünk, kérdezem Flórát, hogy mit fessek még.
- Kék hátizsákot - válaszolja. - Kék hátizsákot szeretnék. Azzal megyek iskolába.
- És mit teszel bele?
- Zsebkendőt, macit, könyvet, telefont, pénztárcát, rajzolót - sorolja.
- Ceruzát?
- Igen. Papírt is!
- Majd veszünk neked füzetet, abba írhatsz.
- Mmmm, óóóó, mmm. Ezeket a számokat beleírom.
Flóra játszik a kádban, oda is beviszi az orvosi kellékeket:
- Meg kell sztetoszkópozni Zsanit. Most lemosom a vérnyomását. Megmérem a lázát is. 4 fokos. Hú, de lázas!
Zsombi beteg. Őt műtőbe kell tenni. Apa! Te vagy a műtő! Műtsed meg! Vágjad ki belőle a csontot is!
- Anya!Te csináld a sztetoszkópot!
- Jaj, ne már! Csináld most te! Mindig én csinálom.
- Nekem fáj a fülemben. (Egyébként igaza van. Tényleg nagyon kényelmetlen.)
Kirakózunk.
- Ez micsoda? - kérdezem.
- Kutya örvénye.
- ? Nyakörvre gondolsz?
- Igen. Nyakörve.
Aranyköpéseset játsszunk! Köp, köp, köp - és hadonászik.
Egyik vasárnap kirándulni voltunk. Hétfőn reggel megkérdezem, mire emlékszik belőle, milyen élmény volt neki, majd azt is megkérdezem:
- Elmenjünk máskor is kirándulni?
- Vadászni is menjünk! - válaszolja.
- Vadászni? Mit?
- Halacskát!
- De hát azt horgászni kell!
- Jó, akkor horgásszunk csalihalacskát!
- Választás van! - közli Flóra nagyon komolyan. Én hasonló komolysággal kérdezem:
- Akkor kire fogsz szavazni?
- Lalára! (Lala egy képzeletbeli barát, akivel gyakran telefonálunk, akit nem hagyunk ki semmiből.)
- Engedem a vizet - mondja apa.
- Jó! Szappant is tegyél bele! - kiabálja Flóra a megszokott főrendező-stílusban.
- Oké, teszek! - kiabál vissza apa.
- Üledéket is! - folytatja az utasításokat.
- Üledéket? Az meg mi? - hökkenünk meg mindketten.
- Üledéket! Tegyél bele üledéket is. - mintha valami tök egyszerű dologra kérdeztünk volna.
Ülök a kanapén, és a naptár hátoldalára próbálom feljegyezni azt a mondatfolyamot, amit Flóra kántál legózás közben már vagy 5 perce megállás nélkül:
- Eszünk, iszunk, pihenünk, illakodunk, valakodunk, hálálkodunk, fölkelünk,telefonálunk, főzünk, eszünk, iszunk, játsszunk, masnit kötünk...
Minden előzmény nélkül Flóra az arcához kapja a kezét, és nagyon aggodalmasan mondja:
- Elfelejtettem a szót. - Vagy máskor: - Elfelejtettem az időjárást! - és ilyenkor nagyon aggodalmas vagyok én is, amire aztán elvigyorogja magát.
Olyan érdekes, hogy a halandzsázás, mely életkori sajátosság, szintén jellemzi Flóra beszédét, annak ellenére, hogy mostanra szinte mindent el tud mondani, ha máshogy nem, akkor körülírja a dolgot. És az is döbbenetes, hogy minden szót megjegyez, ami csak elhangzik, és aktív szókincsévé válik, miután kicsit ízlelgeti azokat az önálló játék során. A tv-ből és a mesékből is sokat tanul nyelvileg, ezért lehet, hogy a
sztetoszkóp, tűzoltótömlő, vészhelyzet, és az
ég a városháza minden nap elhangzó szavaink, kifejezéseink. Ezek alapján vajon ki jön rá, hogy mi a kisasszony kedvenc meséje?
a mezőtúri ócskapiacról.
