Szeretnék kedvet csinálni ehhez a könyvhöz, amitől én is tartottam egy kissé - gondolván - a kitelepítés témája egy 15 éves kamaszlány elbeszélésében? Lehet ez jó? Hát lehet. Nekem legalábbis nagyon tetszett. Most a férjem olvassa, és azt mondja, jó kis stand up-os lehetett volna ez a Gizkó. Nagyon jó a stílusa, valóban egy kis flúgos csitriként indul, de annál szórakoztatóbb, majd a könyv vége felé már egészen bölcs gondolatokat is megfogalmaz. És akár ma is íródhatott volna, mind nyelvezetét, mind az érzelemvilágot tekintve. Úgy tűnik a kamaszok minden korban egyformák.A könyvet olvasva felidéződött bennem saját kamaszkorom is, amikor mindent olyan végletesen ítéltem meg, amikor egy-egy apróság olyan sokat jelentett, amikor felfedeztem a szerelmet, amikor vagy őrült jókedvem, vagy pocsék depresszív hangulatom volt, átmenet nem létezett.
Szeretném, ha az én kislányom is ilyen hosszan megérhetné a gyerekkort, és nem kéne túl hamar felnőnie. Szeretném, ha olyan optimista lenne mindig, mint Gizkó is volt a nehéz években. Szeretném, ha olyan kapcsolati hálóval rendelkezne, mint a könyvbéli fiatalok, ha lennének majd felnőtt férfi barátai is, akik úgy tanítgatják a női-férfi kapcsolat mesterfogásait, hogy nem élnek vissza a helyzettel. (Az elmúlt rendszernek egyébként azt sem tudom megbocsátani, hogy éppen az emberi kapcsolatokat aknázta alá. A nagyszüleim még mindig összejárnak gyerekkori barátaikkal - ha még élnek, de a szüleimnek és a férjem szüleinek sincsenek igazán jó barátaik,
szomszédaik. Ma pedig megint más miatt satnyulnak el az emberi kapcsolatok...)
Gizkó nem járhatott iskolába - és a többi kitelepített fiatal sem, de ez nem vált hátrányukra. Az iskolában (kortársi gettóban) úgyis csak a kommunista ideológiát sulykolták volna, no meg a megbélyegzéssel az önbizalmukat, esetleg a tanuláshoz való kedvüket is letörték volna. Egymás között viszont felelősséget vállaltak egymásért, sokat olvastak, vitáztak, tanították egymást.
Szóval ajánlom az anyukáknak, egy kis nosztalgiázásra, és hogy visszaemlékezzenek saját kamaszkorukra, mikor "nevelési helyzet" van.
Az apukáknak is ajánlom, hogy jobban megértsék kamasz lányukat.
A kamasz lányoknak biztos tetszeni fog.
A kamasz fiúk is sokat tanulhatnak belőle a lányokról.
Magyarán emberi kapcsolatokról szól, emberi érzelmekről, tehát a legfontosabbról, a kitelepítés pedig "csak" történelmi háttér.
Lehet, hogy Frank Anna naplóját is elolvasom?