 |
| Az Orosz-család (forrás) |
"Mert fiatalon házasságot köt az ember, jöttek a gyerekek és egyre jobban
elaprózódtunk és sok mindenre kellett figyelni. És általában ki adja
oda az idejét, ki éjszakázik a gyerekkel, ki ápolja, ki viszi el
sétálni, ki kulcsolja imára a kezét, ki tanítja, hogy kell a porszívót
fogni, elmosni a poharat – ez mind idő. Ki csinálja általában ezt a
láthatatlan munkát… Az olyan szép dolog, amikor van egy család és a
gyerek beágyaz maga után és elmosogat – de ezt nem magától csinálja,
hanem valaki megtanította rá. Az, hogy valaki felépít egy templomot,
hogy misét mond, hogy prédikál, hogy temet, hogy nótázik és hangulatot
csinál egy lagziban – az nagyon látványos. Vannak dolgok, amiket csak
egy nő tud megtanítani, de focizni például a gyerekeket ki tanítja meg.
Vagy biciklit szerelni… ez is hasznos idő, ezt is oda kell adni… És
amellett, hogy valaki anya, még lehet egy titkos, megvalósítatlan lénye,
amit az ember legbelül hordoz és szeretné kitenni a nagy közös
asztalra. Hogy az ő gyertyája is világítson… Bár azt is érzem, egyre
biztosabban, hogy ha valaki jól végigcsinál, megépít egy párkapcsolatot,
vagy ha teljes gyerekeket nevel – annál több nem kell…" (Schäffer Erzsébet: Káprázat az élet - Orosz Anikó)
