Az ország titka

Mika Waltari

Mika Waltari regénye zseniális és nagyon jókor is találtunk egymásra, a nagypéntektől pünkösdig tartó történetet éppen az említett időszakban olvastam, az ünnepi istentiszteletekkel és elmélkedésekkel párhuzamosan.

A történet annyira sok elmélkedni valót szolgáltat, hogy félidőben elkezdtem jegyzetelni és főleg kérdéseket írtam össze, melyekről nagyon jó volna beszélgetni akár hittanos ifi csoportban vagy iskolában irodalom esetleg történelem órán.

A regény ugyanis kitűnő korrajz, és lélektanilag is hiteles. Megismerhetjük belőle a Jézus korabeli népeket (római, zsidó, görög, asszír), ruházatukat, épületeiket, ételeiket, vallási szokásaikat, politikájukat, filozófiájukat, az érdekeiket és lehetőségeiket. A történetet érdemes összevetni a Bibliával és azzal, amit a Római Birodalomról, a görög és római filozófiáról tanultunk, tehát integráltan egy csomó mindenről lehet beszélni a regény kapcsán: történelem, földrajz, vallás, kultúrtörténet, ruhatörténet, egészséges táplálkozás, pszichológiai kérdések, nyelvtanulás stb.

Az ország titka

Persze a téma miatt kérdés, hogy állami iskolában mennyire lehet a "lényegről" beszélni a mű kapcsán. Waltari ugyanis evangélikus lelkészcsaládból származott és maga is tanult teológiát, a történet feldolgozása tehát egyértelműen hívő szemmel történt.

Ha azonban visszarepülök képzeletben a katolikus iskolám 9. osztályába, akkor kötelező olvasmánynak ezt a regényt olvastatnám el és a következő feladatokat adnám a 4-5 fős csoportokba rendeződő gyerekeknek:

1. A húsvéti történet rekonstruálása (Mit tudunk a Bibliából is, és mi fikció a regényben?)
2. Marcus útjának rekonstruálása, fizikai útjának fő állomásai (a történelmi atlasz és a mai térkép böngészése) illetve lelki útja, kétségei, reményei.
3. Az út, utazás mint szimbólum az irodalomban (Homérosz: Odüsszeia, Dante: Isteni színjáték úgyis nem soká jönne, de önálló gyűjtőmunkára és alkotásra is lehetőséget ad a téma)
4. A szereplők jellemzése (Marcus, Tullia, Pilátus, Claudia Procula, bereti Mária, magdalai Mária, Náthán, cirénei Simon, Zákeus, Susanna, Márk, János, Tamás, Adenabar, Johanna, Mürina, Péter, Arisztainosz, Mária, Márta, Lázár, Jézus)
1. Melyikük történelmi, melyikük fiktív személy
2. A történelmi személyek történelmileg mennyire hitelesek, a Bibliában ábrázoltakkal mennyire összeegyeztethető Waltari ábrázolása?
3. Pozitív és negatív tulajdonságok (van-e jellemfejlődés?)
4. A különböző szereplők hogyan látják Jézust, mit várnak tőle? És mit gondolnak az Országáról, mit várnak attól?
5. Jézus követői miben hasonlítanak egymásra? (Leginkább semmiben, no de mégis...?)
5. A vak és a lábatlan koldus összehasonlítása. (Két hasonló sors, egyforma esélyt kapnak, mégis más a reakció és a további élet is.)
6. A nők jellemzése. Milyen lehetett nőként (zsidóként és idegenként) élni a korabeli Jeruzsálemben? 
7. Milyen volt a korabeli római elit élete? (Marcus korábbi élete)
8. Milyen volt az írástudók élete?
9. Az átlag zsidó élete. (Parasztok, halászok, kézművesek, kereskedők, vámszedők stb.)
10. Milyen lehetett idegenként élni Jeruzsálemben? (Pontius Pilátus, Arisztainosz, Adenabar, Mürina)
11. Politika és vallás viszonya a korabeli Jeruzsálemben. Idézetek gyűjtése.
12. Korabeli szokások (ruházat, ételek, illemszabályok, utazási eszközök, építkezés, vallás stb.) Minden csoport kap egy népet, és korabeli ruhákban, korabeli ételeket fogyasztva kötetlen stílusban beszélgetés a regénykorabeli viszonyokról (ld. kérdések 6-10.)
13. Hogyan működik, milyen az Ország? Milyen "módszereket" használ Jézus az ige terjesztésére? 
14. Néhány szó a levélregényről. Világirodalmi példák. Mennyire "hiteles" ez a forma itt? Írói szándék? Mi a levelek célja Marcus megfogalmazásában? Hogyan változik ez a cél a történet folyamán? 
15. Mennyire mai a történet? Át lehetne írni a történetet a 21. századra? Milyen módosításokkal? Milyen szereplőkkel?
16. Milyen a regény olvasata ma zsidóként, katolikusként, protestánsként, ateistaként? Ebből mire következtetünk a szerzővel kapcsolatban? 
17. Félreértelmezett példázatok a regényben.
18. Van-e a regénynek "evangélizációs ereje"?

Hogyan tanítsuk Homéroszt 2.

A trójai (és thébai) mondakör hihetetlenül izgalmas történetekből áll, amelyeket nyugodtan mesélhetnék az anyák gyermekeiknek a magyar népmesékkel, Grimm-mesékkel együtt. Flóra persze még kicsi hozzá, de amint a népmesék korába érünk (remélem 2-3 év múlva), biztosan elmesélem neki Achilleusz, Odüsszeusz és Aeneas csodálatos-izgalmas történeteit is. (Oidipusz és Antigoné persze még nem való a 3-5 éveseknek, az majd jöhet a kamaszkorban.)

Szabó Magda önéletrajzi ihletésű könyvében, a Für Elise-ben elmeséli, hogyan tanult meg latinul édesapjától, és az esti mesélések során hogyan ismerte meg a görög és római mítoszokat, majd A pillanat c. remek könyvének előszavában is utal arra, milyen korán találkozott a homéroszi és vergiliusi eposzokkal:

„Aeneas nevét nyilván apámtól hallottam először, mert a hosszú estéken, mikor a mondavilág hőseiből már kifogyott, apró részletekre bontva elmesélte nekem a trójai háború történetét, mint egy regényt. Lelkesen vettem tudomásul, hogy a görögök csak tíz évig tartó küzdelem után tudták megsemmisíteni a fríg birodalmat, s akkor se véglegesen, mert a maradék nép új hazát lelt Itáliában, ahová sok különös kaland után Aeneas vezér elvezette. Creusáról akkor még nem esett szó, nála mutatósabb személyekkel szórakoztatott apám, Cassandrával, a katonákat rejtő faparipával, Circe disznóvá lett lovagjaival. Aeneas nős volta, feleségének személye még akkor se keltette fel érdeklődésemet, mikor ajándékba megkaptam Homéroszt, persze a Csengeri-féle fordításban, s megtaláltam bennük a pár szót, ami Creusa létét, illetőleg valamikori létét igazolta. Homérosz viszont elbűvölt, rabbá tett, felemelt, összetört, állandóan foglalkoztatott, apám úgy döntött, ha ekkora élmény, eljött az ideje, hogy megismerkedjem a történet folytatásával, már tudok annyira latinul, hogy a kezembe adhatja Vergiliust, és nekiláttam az Aeneis-nek. Nem volt akármilyen élmény, a rengeteg unalmas csatajelenet mellett találtam a műben egy olyan szerelmet, amilyen még nem volt a földön.”

Persze Szabó Magda valószínűleg nem egy átlagos gyerek volt, írói fantáziája is kiszínezhette az emlékeket, mégis látok a korai ismerkedésben némi fantáziát. Vekerdy Tamás is azt írja, hogy fontos lenne a kötelező olvasmányokkal azelőtt találkozni, mielőtt kötelezővé válnak.

Visszatérve előző bejegyzésem fonalához, Arató László gondolatmenetéhez, jöjjön a következő szempont, mely szerint Homéroszt érdemes tanítani:

2. A  szociálpszichológiai szempontú, az archetípusokra építő:

Az apa, a férj és a feleség archetípusainak vizsgálatára nagyszerű alkalmat kínál az Odüsszeia. - Milyen apa és férj Odüsszeusz? Milyen hadvezér és milyen vezető? Milyen asszonynak ismerjük meg Penelopét?

- Odüsszeusz és Achilleusz összehasonlítása kapcsán remekül rávilágíthatunk arra, hogy a két eposzt nem írhatta ugyanaz a személy. (Itt utalhatunk a homéroszi kérdésekre is.)

- Milyen világban játszódik az egyik, és milyenben a másik eposz? Ki lehet a példakép az egyikben, és ki a másikban? A mi korunkra mi jellemző? Ki lehet példakép? A diákok közül ki tekinti apját példaképnek (Thélemakhoszhoz hasonlóan)? Szerintük a hősi harcos Achilleusz, vagy a „leleményes” Odüsszeusz lehetne a mi korunk Superman-je? Mi annak az oka, hogy manapság kevés apa válik példaképpé fia számára, s hogy általánosságban „fogynak” a példaképek? Milyen a jó vezető, a „jó” apa, feleség és fiú?

Itt is megnézhetünk a világirodalomból más apa- és anyafigurákat, más feleségeket és férjeket, ha az idő engedi, bár ez egy végtelen téma.

3. A poétikai szempontokat követő:

Ez a szempont a hagyományos, régi rendszerben is megtalálható, ami annyit tesz, hogy veszünk egy idézetet, legtöbbször az invokációt, és bemutatjuk rajta a verslábakat, megtanítjuk a hexametert.

Ennél a pontnál fontos lenne hangsúlyozni, miért választotta a költő ezt a formát a mondanivalójához.

Nem árt feltenni a kérdést, hogy ez most vers-e vagy sem? Mi a vers, mi a líra és epika, a vers és próza közötti különbség.

Ugyanakkor a verstan mindig jó alkalmat kínál a játékra. Kérdés, hogy ezt kötelezővé tegyük-e? Az én tapasztalatom az, hogy ha valami nem kötelező, akkor legtöbben a fülük botját sem mozdítják, még ha játékról van is szó, úgyhogy ezzel kapcsolatban várom az ötleteket.

Az is jó játék, hogy a hétköznapi életben keressünk verset, ritmust.

Pl.        „Tóth Gyula bádogos és vízvezetékszerelő” (Weöres Sándor)

            „Áfás számlaigényét, kérjük, előre jelezze” (Ferencz Győző)

Folyt. köv.