A boszorkány szerep óvodáskorban
alakul ki. Jellegzetessége a női vonzerő megélése, gyakorlása, ez teszi majd
igazán férfivá a férfit a felnőtt nő mellett. A boszorkány szerep
kialakulásában az édesapának van fontos feladata, akin például az ötéves
kislány gyakorolhatja a „csábítás”-t. Ebben a korban az édesapa meghatározó
személy a kislány életében, és ő tudja adni számára a visszajelzéseket, amikor
a kislány tetszeni próbál neki, például illegeti magát előtte, kedveskedik
neki. Nagyon fontos, hogy ilyenkor az édesapák meg tudják találni a határokat,
és ne ijedjenek meg annyira ettől a helyzettől, merjenek a kislánynak
megerősítő visszajelzéseket adni. (Ezzel későbbi vejük boldogságát alapozzák
meg.)
(Forrás: itt.).jpg)
Wass Albert könyve,
A
funtinelli boszorkány nem egy giccses, misztikus boszorkánytörténet. A
regény egy egyszerű nőről szól, aki ismeri a természetet és ismeri az embereket
is.
Sajnos már régen olvastam, és nem készítettem róla
feljegyzéseket a naplómban, ezért mint olyan sok más könyvvel kapcsolatban,
most is csak egy homályos benyomásról tudok beszámolni. Azt tudom, hogy
meghatározó élmény volt, ezért is vásároltam meg német barátnőmnek és volt
lakótársamnak Sarahnak a német nyelvű fordítást. Azonban ami nagyon tetszett,
és amit pont Sarah nem fog soha megérteni, az az, hogy ebben a könyvben csupán
a nevek árulkodtak arról, hogy ki román, ki magyar, ki német vagy zsidó. Egyszer
majd talán újra elolvasom, (bár Babits szerint vétek egy könyvet kétszer olvasni, hiszen annyi jó könyv van a világon. Ugyanakkor Vörösmarty meg így ír: "Amennyit a szív felfoghat magában..." Szóval ez még a jövő zenéje).
S íme egy idézet a könyvből:
Érezte, hogy örök magányosságra ítéltetett, s hogy nem szabad többé mosolyogva emberek közelébe lépnie. Hogy erdők mélyébe rejtőzve kell éljen örökké, igazán, mint a boszorkányok, férfiembertől távol, s ez a gondolat már nem volt kétségbeejtő. Békességes gondolat volt, örökké csak a juhokat legeltetni napsütötte üvereken, málnát keresni s gombát, áfonyát.
