augusztus elején egy félig nomád cserkésztáborban. Flóra ügyes volt, jól bírta a komforthiányt, azt, hogy gyakran csak hideg kútvízben tudtunk fürdeni, olykor a szabad ég alatt, sátorban, vagy szénabálákon aludtunk. Biciklizés közben, mikor elaludt, kikötöttük a sisakját az üléshez, hogy ne billenjen oldalra a feje. Szóval mi így nyaraltunk, és büszke voltam rá, hogy ilyen ügyes volt, és hogy én is ki tudtam kapcsolódni kicsit, mert a régi őrsöm tagjai, sőt a fiúk is, szóval a régi raj ilyen ügyes, szorgalmas, kreatív és szuper lett. Hét éve ezt még nem gondoltam volna, de ez nagy megerősítés nekem, hogy értelme van a törődésnek, a nevelésnek.
A nyaralás, kimozdulás másik előnye - azon kívül, hogy saját korlátainkat megismerjük, feszegetjük, no meg persze, hogy együtt vagyunk, így családostul, meg a kedves cserkész barátainkkal is - az, hogy nagyon sok kedves emberrel, érdekes élettel ismerkedhetünk meg. Felvidéken, Kistárkányban, Szirénfalván és Nagyráskán a református gyülekezet vendégeiként olyan bőséges ellátásban volt részünk, ami nem kevés anyagi terhet is jelentett az ottaniaknak. Remélem, lesz rá mód, hogy egyszer viszonozzuk a kedvességüket.
És egy másik nagyszerű
hely, és nagyszerű család már magyar oldalon a Sárospatak és Makkoshotyka között elterülő tanya (az ország első szalmabála háza), ahol néhányan jurtában, nagy többség (köztük mi is) egy fából ácsolt táncház és szénatartó színben aludtunk.
Ambrus Kristóf és Nagy-Bozsoky Ildikó életét irigylésre méltónak tartom, 6 gyermekük van és főként a néhány tehénkéből élnek, nem mellesleg nagyon finom sajtokat készítenek. Tapasztalatokat is cseréltünk, bár főleg én tanultam tőlük. Innen is köszönöm a kedvességüket, meg a gumicsízmát, nagy hasznát vettük később Mogyoróskán a megáradt patakban.
Mióta hazaértünk, egyfolytában mosok, teregetek és vasalok, de még csak most értem a végére. Hat gyerekkel ezt hogyan oldja meg az ember? Vagy én csinálok valamit nagyon rosszul...
