A trójai (és thébai) mondakör
hihetetlenül izgalmas történetekből áll, amelyeket nyugodtan mesélhetnék az
anyák gyermekeiknek a magyar népmesékkel, Grimm-mesékkel együtt. Flóra persze
még kicsi hozzá, de amint a népmesék korába érünk (remélem 2-3 év múlva),
biztosan elmesélem neki Achilleusz, Odüsszeusz és Aeneas csodálatos-izgalmas
történeteit is. (Oidipusz és Antigoné persze még nem való a 3-5 éveseknek, az
majd jöhet a kamaszkorban.)
Szabó Magda önéletrajzi
ihletésű könyvében, a Für Elise-ben elmeséli, hogyan
tanult meg latinul édesapjától, és az esti mesélések során hogyan ismerte meg a
görög és római mítoszokat, majd A pillanat c. remek könyvének
előszavában is utal arra, milyen korán találkozott a homéroszi és vergiliusi
eposzokkal:
„Aeneas nevét nyilván apámtól hallottam először, mert a hosszú estéken,
mikor a mondavilág hőseiből már kifogyott, apró részletekre bontva elmesélte
nekem a trójai háború történetét, mint egy regényt. Lelkesen vettem tudomásul,
hogy a görögök csak tíz évig tartó küzdelem után tudták megsemmisíteni a fríg
birodalmat, s akkor se véglegesen, mert a maradék nép új hazát lelt Itáliában,
ahová sok különös kaland után Aeneas vezér elvezette. Creusáról akkor még nem
esett szó, nála mutatósabb személyekkel szórakoztatott apám, Cassandrával, a
katonákat rejtő faparipával, Circe disznóvá lett lovagjaival. Aeneas nős volta,
feleségének személye még akkor se keltette fel érdeklődésemet, mikor ajándékba
megkaptam Homéroszt, persze a Csengeri-féle fordításban, s megtaláltam bennük a
pár szót, ami Creusa létét, illetőleg valamikori létét igazolta. Homérosz
viszont elbűvölt, rabbá tett, felemelt, összetört, állandóan foglalkoztatott,
apám úgy döntött, ha ekkora élmény, eljött az ideje, hogy megismerkedjem a
történet folytatásával, már tudok annyira latinul, hogy a kezembe adhatja
Vergiliust, és nekiláttam az Aeneis-nek.
Nem volt akármilyen élmény, a rengeteg unalmas csatajelenet mellett találtam a
műben egy olyan szerelmet, amilyen még nem volt a földön.”
Persze Szabó Magda
valószínűleg nem egy átlagos gyerek volt, írói fantáziája is kiszínezhette az
emlékeket, mégis látok a korai ismerkedésben némi fantáziát. Vekerdy Tamás is azt írja, hogy fontos
lenne a kötelező olvasmányokkal azelőtt találkozni, mielőtt kötelezővé válnak.
Visszatérve előző bejegyzésem fonalához, Arató László gondolatmenetéhez, jöjjön a
következő szempont, mely szerint Homéroszt érdemes tanítani:
2. A szociálpszichológiai
szempontú, az archetípusokra építő:
Az apa, a férj és a feleség
archetípusainak vizsgálatára nagyszerű alkalmat kínál az Odüsszeia. - Milyen
apa és férj Odüsszeusz? Milyen hadvezér és milyen vezető? Milyen asszonynak
ismerjük meg Penelopét?
- Odüsszeusz és Achilleusz
összehasonlítása kapcsán remekül rávilágíthatunk arra, hogy a két eposzt nem
írhatta ugyanaz a személy. (Itt utalhatunk a homéroszi kérdésekre is.)
- Milyen világban játszódik az
egyik, és milyenben a másik eposz? Ki lehet a példakép az egyikben, és ki a másikban?
A mi korunkra mi jellemző? Ki lehet példakép? A diákok közül ki tekinti apját
példaképnek (Thélemakhoszhoz hasonlóan)? Szerintük a hősi harcos Achilleusz,
vagy a „leleményes” Odüsszeusz lehetne a mi korunk Superman-je? Mi annak az
oka, hogy manapság kevés apa válik példaképpé fia számára, s hogy
általánosságban „fogynak” a példaképek? Milyen a jó vezető, a „jó” apa, feleség
és fiú?
Itt is megnézhetünk a
világirodalomból más apa- és anyafigurákat, más feleségeket és férjeket, ha az
idő engedi, bár ez egy végtelen téma.
3. A poétikai szempontokat követő:
Ez a szempont a hagyományos, régi
rendszerben is megtalálható, ami annyit tesz, hogy veszünk egy idézetet,
legtöbbször az invokációt, és bemutatjuk rajta a verslábakat, megtanítjuk a hexametert.
Ennél a pontnál fontos lenne
hangsúlyozni, miért választotta a költő ezt a formát a mondanivalójához.
Nem árt feltenni a kérdést, hogy
ez most vers-e vagy sem? Mi a vers, mi a líra és epika, a vers és próza közötti
különbség.
Ugyanakkor a verstan mindig jó
alkalmat kínál a játékra. Kérdés, hogy ezt kötelezővé tegyük-e? Az én
tapasztalatom az, hogy ha valami nem kötelező, akkor legtöbben a fülük botját
sem mozdítják, még ha játékról van is szó, úgyhogy ezzel kapcsolatban várom az
ötleteket.
Az is jó játék, hogy a hétköznapi
életben keressünk verset, ritmust.
Pl. „Tóth Gyula bádogos és vízvezetékszerelő”
(Weöres Sándor)
„Áfás
számlaigényét, kérjük, előre jelezze” (Ferencz Győző)
Folyt. köv.
.jpg)
