Lassan haladnak nálam a dolgok, Szent Miklós ünnepe már régen elmúlt de akkor felmerült bennem néhány gondolat, aminek szerettem volna utána olvasni, és csak most kezdem tisztán látni, hogy mit is akarok valójában. Jobban mondva, hogy frissen alakult kis családunkban hogyan is kellene ünnepelni a Mikulást és a karácsonyt. Mert anyaként az én feladatom az is, hogy az ünnepek kereteit, külsőségeit "megrendezzem" és belső tartalmukat megteremtsem. És ez azért is nehéz, mert Andris is mást "hozott" otthonról, meg én is. Nálunk például mindig éjszaka érkezett a Mikulás, és reggelre csak a teli csizmákat találtuk az előszobában. Náluk nappal érkezett a Télapó és anyukája volt az, aki a két ablak közé a cipőkbe kívülről beletette az ajándékot. Andris viszonylag sokáig hitt a Mikulásban, én pedig nem mertem szólni a szüleimnek, hogy hogyhogy nem látják, hogy ez itt egy vattaszakállú maskarás valaki, és nem is az igazi Mikulás. És már nagyon korán tudtam, hogy az ajándékot a szüleim teszik a cipőnkbe, és a Mikulás nem létezik. Szerettem a Mikulás meséjét, de tudtam, hogy csak egy mese.
Most Bruno Bettelheim könyvét olvasom, Az elég jó szülőt, és bár nem annyira szeretem, hogy Bettelheim majdnem mindent a freudi mélylélektanból vezet le, mégis meggyőzőnek tartom, amit az ünnepekről ír, az ünnepek pszichológiájáról a gyermekekre vonatkoztatva. És nagyon sajnálom, hogy nálunk a Mikulás hagyományából alig maradt valami, ami a gyermek lelkének jót tenne.
Ausztriában a szerző gyermekkorában úgy ünnepelték Szent Miklós napját, hogy a Mikulás és segédje, szolgája, avagy ellentéte a Krampusz (Ruprechtnek vagy Fekete Péternek is hívhatták) végig járták a kisgyermekes házakat. A Krampusz megkérdezte, hogy jók voltak-e a gyermekek, mire a szülők azt válaszolták, hogy többnyire jók, bár nem mindig. Erre a Krampusz tett egy kísérletet a gyerekek elkapására, megbüntetésére, de a jóságos Mikulás közbelépett és megmentette őket, jelezve, hogy neki hatalma van az ördög felett és minden gyermeket megvéd tőle.
"Mikuláskor tehát egy valóságos kis dráma játszódik le minden résztvevő nagy örömére: először a szülői szerep ambivalenciáját és a gyermekek saját rossz cselekedeteikkel (sőt rossz gondolataikkal) kapcsolatos bűntudatát oldják fel az ördögszerű figura fenyegetései és jelképes fenyítési kísérletei, azután pedig az ambivalencia pozitív oldala kerekedik felül: a gyermek ajándékokat kap, és ezek sokkal megfoghatóbbak, és valóságosabbak, mint a jelképes büntetés."
"A Szent Miklós-nap e két főszereplője mindig párban jelenik meg, mindenki számára érthető módon jelenítve meg személyiségünk két ellentétes oldalát. Azt jelképezik, hogy sem a jó, sem a rossz nem elszigetelten él a gyermekben és a felnőttben. A válasz, amit a szülők a Krampusz kérdésére adnak, arra mutat, hogy tudják, a gyermekük nem egészen jó, nem is egészen rossz, így a gyermek minden bűntudat nélkül örülhet apró ajándékainak."
Bettelheim megnyugtatott afelől is, hogy nem baj, ha a gyermekek több Mikulással is találkoznak (pl. óvodában, templomban, bevásárló központban stb.):
"A kisgyermekek számára ... életük fontos szereplői számos helyen léteznek egyszerre, mind testi, mind lelki alakjukban. Ezért esik olyan nehezükre a szülőknek, hogy megértsék, miért nem zavarja a gyerekeket, hogy az ünnepek alatt a Mikulás olyan sok alakban bukkan fel körülöttük, sőt nagyon élvezik ezt, bármilyen kiábrándítónak találjuk mi ugyanezt."
Az viszont valóban zavaró, hogy manapság a gyerekek túl sok ajándékot kapnak a Télapótól (nyugodtan használom ezt az elnevezést is, nekem nem a kommunista diktatúrát juttatja az eszembe). Flóra például kapott tőlünk, a keresztszüleitől, mindkét részről a nagyszülőktől, sőt még a déditől és az egyik nagynénitől is. A templomba és a baba-mama klubba direkt nem mentünk el, bár a templomból utánunk küldték a csomagot, szóval onnan is.
"A karácsony igazi csodája - vallásos jelentőségétől eltekintve - az, ami a gyermek lelkében megy végbe, és aminek segítségével az átlátszó álruhát, amelyben a Mikulás alakja mögött a szülő rejtőzik, egy jóakaratú, boldogító világ ígéretévé változtatja. A gyermek számára egyéb szimbolikus jelentésein felül a Mikulás nemcsak a szülők nagylelkűségét, hanem az egész világ jóindulatát is jelképezi. Ezt a jóindulatot nem bizonyítja kellőképpen, ha elég sok, vagy elég különleges ajándékot kap, annál inkább bizonyíték számára, ha a szülők hajlandóak évente egyszer olyan világot teremteni gyermekük számára, amely összhangban áll vágyai által irányított mágikus gondolkodással. A Mikulás ennek a jóindulatnak és a gyermekek boldogsága iránti elkötelezettségnek a szimbóluma, így létezése sokkal nagyobb biztonságot kínál a gyermeknek, mint akár a legbőségesebb ajándék, amelyet a szülők saját személyükben nyújtanak át neki."
Ebben az évben kivételesen a születésnapomra esett advent első vasárnapja, ami nagyon jó érzés :)
