A télen tehát három darabot néztünk meg (kettőt a Vígben, egyet a Nemzetiben), és visszagondolva ezekre a darabokra, meg kell állapítanom, hogy valamilyen szinten mindegyik "férfi-darab" volt. Úgy értem ezt, hogy a nők csupán kellékei, díszletei voltak a színdarabnak, a férfiak boldogságkereső útjának célja (János vitéz), akadálya (Lumpáciusz Vagabundusz) vagy még az sem, csupán jelentéktelen mellékszereplője (Julius Caesar). Nem baj ez persze, mert a legutóbbi színházi élményeim éppen ellenkezőleg, főként női darabok voltak (Anna Karenina, Edith és Marlene), és egyrészt ideje volt Andrisnak is kedvezni egy kicsit, másrészt, nekem sem árt kicsit jobban ráhangolódni a másik nemre, jobban odafigyelni rájuk, mostanában úgyis teljesen begubózódtam saját testem, szerepem körüli gondolatokba, sztereotípiákba.
Néhány szó tehát legutóbbi színházélményeimről:
 |
| János vitéz |
 |
| János vitéz |
 |
| János vitéz megzabolázza lovát |
 |
| Iluska mos |
Bájos volt, szép volt, nagyon jól megmutatta a múlt kapcsolatát a jelennel, abszolút nem volt unalmas múzeumszagú, de szöveghű volt, egyszóval nagy élmény.
Természetesen itt a hagyományos férfi- női-szerepek jelentek meg. A szerelem, mint az élet értelme, a szeretett nő elérése pedig a boldogság forrása. A szerelem egyenlő tündérországgal.
A nő szerepe itt érthető módon meglehetősen passzív, saját szerepemmel kapcsolatban nem kaptam iránymutatást, bár ismerve Petőfi verses regényét,ezt nem is vártam.
Szép mese volt mindenesetre.
 |
| Lumpáciusz Vagabundusz |
A második darabot Nestroy feldolgozásában olvastam még egyetemistaként, bár azóta (vagy már korábban is?) vándortéma lehetett. Ez egy Heltai Jenő-féle feldolgozás volt.
 |
| Lumpáciusz Vagabundusz |
A nő szerepe itt is passzív, de a központi mondanivaló éppen ellenkező, mint amit a János vitéz sugallt. Illetve ebben a mesében minden érték megkérdőjeleződik, talán csak a barátság,a bajtársiasság értéke nem (nagyon viccesen fejezi ki ezt a fűnyírós zárójelenet és az utolsó dal a középszerűség, a szürke nyárspolgárság dicséretéről).
 |
| Lumpáciusz Vagabundusz |
A nő tehát itt önmaga paródiájaként jelenik meg, nekem pedig igazán hasznos tükörnek bizonyult, mivel terhesen, hormonoktól megzavart fejjel és szívvel igazán rámfért egy ilyen görbe tükör.
 |
| Julius Caesar |
Végül a harmadik darabot Andris választotta. Féltem Shakespeare Julius Caesar-jától, a sok vértől, és jogos is volt a félelmem. De ha ezen túlteszem magam, akkor igazán tetszett ez a darab is. Számtalan szuper megoldás volt benne, de mint a könyvben is, itt is a két védőbeszéd (Antonius és Brutus védőbeszéde) tetszett a legjobban. És itt is a tv-s megoldás.
 |
| Julius Caesar |
Andris kereste benne az aktuálpolitikát, de ő is beismerte, hogy a második felvonástól nehéz már ráhúzni a mai magyar viszonyokra.
Azért az szomorú, hogy a hatalom és a hatalomvágy mennyire kiforgatja az embert önmagából (minden embert), és hogy a történelem folyton ismétli önmagát. De végtére is ezért lehet előadni egy 500 éves darabot ma is úgy, hogy az valóban megérinti az embert.
Tanulságos volt így együtt látni ezt a három darabot, mely a boldogságkeresés különböző módjait és műfajait sorakoztatta fel, kezdve a szerelemmel, folytatva a pénzzel és barátsággal, a családi boldogsággal és végül a hatalomvággyal. Szerintem semmi nem maradt ki.
És hogy hol található a boldogság. A János vitézben van talán a legjobb iránytű, (ami nem csak azt mutatja meg, hogy hol nincs). A boldogság ott van, ahol megtaláljuk önmagunkat, ahol önmagunk lehetünk, legyőzve a külső akadályokat és saját belső korlátainkat is.
